XLIII.rész

XLIII.rész 

Szünet

A film alatt eléggé bealudtam és még jobban sikerült kibőgnöm magam.Amikor felkeltem senki más nem volt a szobámban rajtam kívül egy lélek sem.Majd kinyílt az ajtó és bejött hozzám Gabriel.Csak legyintettem,hogy lépjen be.

-Hogy vagy?-ült le mellém.

-Hááát...összezuhantam,magam alatt vagyok azért,mert akit jó haveromnak gondoltam így átvert és tönkretette a kapcsolatomat és azért mert egy félreértés miatt ilyen vita alakult ki.Röviden és tömören szörnyen érzem magam.-sóhajtottam.

-Értem-húzta el a száját.

-Már kezdem azt hinni,hogy talán te vagy az egyik ellenkező nemű ismerősöm,aki még megbízik bennem.

-Jaj ne legyél már letörve.Felhívjam Zayn-t?Lehet rám hallgat.

-Megpróbálhatod,bár amilyen ideges volt tegnap...mindegy,sok sikert.

-Oké.Akkor mindjárt jövök.-ment ki.

10 perc múlva vissza is jött.

-Na?

-Semmi-rázta meg a fejét.

-Ha neked se sikerült,akkor semmi-sóhajtottam csalódottan.-kénytelen leszek addig várni amíg le nem nyugszik.Mindegy,azért köszönöm.

-Kell csoki?-húzott elő egy nagy tábla Milkát a zsebéből,majd odadobta nekem.

-Imádlak.-kaptam el.

-Nincs mit.Na,ne legyél ennyire letörve,úgyis minden rendbe jön-mosolygott rám.

-Hát majd...

-Hidd el nem tellik bele két hét sem.

-Legyen igazad Gabriel.

***

Olyan dél tájékán Hannah is hazajött,és idegesen tépte fel az ajtót.

-Na mi van?-kérdeztem.

-Hogy ez a Mark mekkora egy seggfej.-forgatta a szemeit.

-Azt tudtuk eddig is-nevettem keserűen.

-De nem az.Hanem azt mondta hogy amikor találkoztatok akkor egyáltalán nem érdekelt,hogy van barátod.

-Na menjen a tudod hova.Ő nyomult nem én.Sőt én nem is akartam tőle semmit.Na mindegy,hagyjuk paraszt hülyegyerek.Bátyád?

-Nem sokára kijöhet,leghamarabb egy hét múlva.
-Na az jó.
***
Késő  délután bementem Jackhez.
-Szia-nyitottam be ő pedig szó nélkül intett.
-Mizujs?Hallom nemsokára kiengednek.
-Hála istennek.Amúgy semmi.Veled?
-Nem sok,gondolom hallottál a dologról.-vontam vállat.
-Aham.Sajnálom.
-Kibírom,úgyis kibékülünk.Gondolom.
-Bridget.
-Igen?
-Tudod volt New Yorkban egy éttermem.Na szóval,eladtam egy részét és abból a pénzből fogok nyitni egyet itt Londonban is az egyik haverommal.Így ide kéne költöznöm hozzátok.Nem lenne nagy gond?
-Jaj dehogyis,miért lenne?Persze,költözz nyugodtan.
-Köszönöm.De még egy valami.Hannah-nak légy szíves ne szólj mert szeretném ha meglepetés lenne.
-Hallgatok mint a sír.
Még dumáltunk egy kicsit,aztán hazamentem.

~Egy héttel később,2013 február 4.~ 

Ami a lelki állapotomat illeti,már egész jól voltam,és nem jutott sokszor eszembe hogy mi is történt körülbelül egy héttel ezelőtt.

Bár az órákon nem voltam ott 100 százalékosan,nem figyeltem annyira,mint szoktam,mert folyamatosan az járt a fejemben hogy egy hete vesztünk össze,és egy szót nem szóltunk egymáshoz.Legalábbis normálisat biztos,hogy nem.Ma negyedik órában tesi helyett a szalagavatóra próbáltunk,mert a tánctanár délután nem ér rá,nem szeretne órát kihagyni és így oldotta meg.
-Következő órán beállítom a párokat,úgyhogy jövő órán már párban fogunk táncolni-jelentette ki Alex.
Ezután még volt két dupla angolunk és mentünk haza.
Amikor hazamentünk meglepetten tapasztaltuk hogy az 1D-s fiúk nos öhm...leültek a nappalinkba tévézni,mintha teljesen otthon éreznék magukat.Ez tőlük megszokott,viszont számomra az nem volt felfogható hogy jöttek be ha reggel óta nincs otthon senki és még kulcsuk sincs a házhoz.Na mindegy,vannak fura dolgaik.
-Beszélhetnék veled?-léptem Zayn elé.Ő csak szó nélkül felállt,kimentünk a konyhába majd rám nézett hogy hallgatja amit mondok.
-Figyelj,hallgass meg lécci.Amit akkor láttál,az nagyon rosszul jött ki,rögtön utána otthagytam Markot ésnem tárgyaltam vele azóta.Csak félreértetted,én nem akarok és nem is akartam tőle semmit csak ő tőlem,és miután rájöttem milyen paraszt,otthagytam.
-Nekem eléggé egyértelműnek tűntek a látottak.
-Nem igaz,miért vagy ennyire önfejű?Próbálok valamit elmagyarázni,ki szeretnék békülni,de te úgy látom semmi szándékozást nem mutatsz az utóbbi felé.Most nem hiszel nekem vagy mi van?
-Hogy higgyek?

-Hát úgy gondoltam hogy talán megbízol bennem és elhiszed amit mondok.Nem tudhattad mi van a háttérben,félreértetted,megharagudhattál oké.Ezzel semmi baj nincs.De nem csak én,Hannah és Gabirel is megpróbálta neked elmagyarázni mi van,de úgy látom ez nem fér bele az agyadba.Szóval jegeljük ezt az egészet,szerintem ez lenne a legegyszerűbb megoldás,én már nem tudok mit csinálni.
-Jó-vont vállat én pedig idegesen sóhajtottam és visszamentünk a többiekhez.Már elegem van nagyon ebből a hülyeségből.Ha nem tudja nekem elhinni hogy mi van akkor ez van,engem már nem igazán érdekel.
-Mi az?-kérdezte Hannah.
-Majd később elmondom.
A  srácok kora estig maradtak aztán hazamentek mi pedig egyedül maradtunk.
-Elmondtad neki?-nézett rám Hannah mikor már csak ketten voltunk.
-Igen,de semmi hatása,továbbra is ahhoz ragaszkodik amit összerakott a saját fejében,nem igazán tántorít el tőle teljességgel meg van győzödve róla,hogy úgy történt,ahogy ő ezt gondolja.Így úgy döntöttem,hogy tartsunk szünetet,mindkettőnknek idő kell.Mindegy hagyjuk,nem idegesítem magam rajta.-legyintettem mag bekapcsoltam a tévét.
~Brigóóó
4 komi és új