LXVII.rész

LXVII.RÉSZ

Nagyon ideges lettem, amikor hajnal háromkor csörrent meg a telefonom. Először azt hittem, hogy valaki  biztos szórakozik, de amikor Rich neve villogott a képernyőn, rögtön tudtam, hogy ez nem egy hülye vicc. Viszont nagyon ideges lettem, hiszen senki nem hívna ok nélkül ilyenkor.

- Igen? - szóltam bele álmosan.

- Bridget - lihegte, olyan volt, mint aki most futotta volna le a maratont- óriási gáz van!

- Ne húzd az időt, mondjad- dörzsöltem meg álmosan a szemeimet.

-  Hosszú, majd elmondom, öltözz fel, elétek megyek - válaszolta, én pedig kinyomtam a hívást. Kimásztam az ágyamból, felkaptam magamra valami göncöt, majd kiléptem az ajtó elé. Közvetlenül a bejáratnál álltam meg,  hiszen az utcán a lámpák világítása ellenére igencsak sötét volt.
A ház elé egy fekete kocsi gurult be, majd villogott kettőt a lámpájával. Rich volt az, így jelzett, hogy itt van értem, és pattanjak be.
- Szóval, mégis mi olyan fontos ilyen korai órákban? - csatoltam be álmosan biztonsági övet, miközben Rich elindította a motort.
- Az történt, hogy a koncert után nekem akadt egy kis dolgom, és egyedül hagytam Hannah-t...- kezdett bele, nekem már itt nem tetszett a történet, de hagytam, hogy befejezze - és egy alak megtámadta, és eltört a keze.
Én nem szóltam semmit, csak nemes egyszerűséggel nekivágtam a fejem a kocsi műszerfalának, majd vettem egy mély levegőt, és megszólaltam.
- Komolyan, normális vagy? Tudod, hogy mostanában szórakozik valaki velünk, de ha még ez nem jutna eszedbe... egy lányt, csomó hülye között, sötétben otthagyni?! - akadtam ki.
- Igen, tudom, hogy hülye voltam, de már mindegy. Eltört a keze, bemegyünk a kórházba, én pedig csak bólintottam egyet.
A kórház folyosóján ülve barátnőm ott ült, és csak némán meredt maga elé.
- Túl jól ismerem már ezt a helyet- nevettem kínosan, de ez egyáltalán nem volt vicces- Mire várunk.
 - Eltört a kezem, most fogják begipszelni, és soromra várok- vont vállat unottan.
- Hannah, biztos vagyok benne, hogy ez Cristof!
- Már én is rájöttem...legalábbis sejtem.
- Komolyan mondom, ez tuti... zaklatott eddig is, és most már nagyobb bajt akar csinálni! Ki tudja hova megy el még..
Miután begipszelték Hannah kezét, hazamentünk, és fáradtan dőltünk be az ágyba.
Másnap dél körül ébredhettem, de még így is olyan voltam, mint a mosott szar, mozgalmas volt a tegnap éjszaka. Lementem  a konyhába, és betettem főni magamnak egy jó nagy adag és erős kávét.
-Nekem is egyet kérlek- hallottam meg egy hangot, majd ő is leült mellém.
- Mi lesz most? - néztem rá.
- Nem tudom - támaszkodott az asztalra, arcát a tenyereibe temette
- Hannah, ez kibaszottul nem játék, sőt nem is egy rossz vicc. Ez bűncselekmény! Ezt nem nézhetjük tétlenül.
- Igazad van, de én nem akarok kihallgatásokra meg bírósági tárgyalásokra járni. Semmi kedvem, sőt még szarabb is lenne feldolgozni..
- Ez igaz- húztam el a számat.
A fiúk még nem tudnak semmit, viszont nem szeretnénk, ha kimaradnának ebből az egészből, nekik is tudniuk kell mi történt, úgyhogy írtam egy rövidke SMS-t Zaynnek, hogy ha tudnak, minél hamarabb jöjjenek el hozzánk, fontos.
Rich magától jött, ő már tisztában volt, hogy mi történt.
Miután már mindenki megérkezett, leültünk a nappaliba, és fürkészve néztek minket, várva, hogy mikor szólalunk meg.
- Kezdődött az egész azzal, hogy ellopták a pénztárcámat, amit egy csomagban kaptunk vissza egy igen bizarr üzenettel. Aztán ezek egyre sokasodtak, már képeket is kaptunk. Most meg ez- bámultam a padlót.
- És miért nem szóltatok hamarabb? Vagy miért nem tettetek feljelentést? - túrt a hajába idegesen Harry.
- Nem tudom. Féltünk, hogy messzebbre megy az elkövető- válaszolta Hannah.
A beszélgetést a csengő zavarta meg, mindnyájan az ajtó elé sorakoztunk, és egy egyáltalán nem várt személyt állt a küszöbön.
-Te? - nevetett lesajnálóan Rich - Mégis mi a szart keresel itt?

- Bocsánatot szeretnék kérni. Rájöttem, hogy nagy hülyeséget csináltam - válaszolta Cristof halkan, mire az előbb említett fiú lekevert neki egy óriásit.
- Nagyon meg fogod még ezt bánni!
- Nagyon szépen kérlek titeket, hogy ne tegyetek feljelentést! Elhúzok innen, az országba be nem teszem a lábam, csak nem akarok rendőrségi ügyet.
- Jobban is teszed, ha elhúzol innen- csapta rá az ajtót Niall.