LXII.rész

Akkor jöttem rá , hogy ez mennyire nem játék , amikor azt a képet megláttam.Ez egy kicsit sem tréfa.Ijedten néztem Bridgetre aki tátott szájjal maga elé bámulva nyújtotta vissza a telefont én meg elvettem.
-Mi történt?-nézett kérdőn ránk a bátyám.Én meg a gondolataimból feleszmélve mély lélegzetet vettem majd feléjük mutattam a telefont , s a könnyek az ijedségtől egyre jobban gyűltek a szememben.
-Ez mégis mi? Valami vicc lányok?-nézett ránk mérgesen Rick.
-Szerinted én ilyennel viccelek basszus?-háborodtam fel.
-Jójó nyugodjon meg mindenki...-kezdte Jack.-mért van olyan érzésem , hogy nem az első ilyen eset ez ?-nézett végig rajtunk felvont szemöldökkel.
-Tényleg nem....Elhagytam a pénztárcám egy buliban .....egy csomagban kaptuk vissza szintén egy bizar üzenettel..Egyik este csöngettek...a kapun volt egy fotó...rólunk , ahogyan a házban filmezünk , most meg ez.-mesélte Bridget.
-Mért nem mentetek még a rendőrségre?-kérdezte Rick.
-Azt hittük valami rossz vicc..
-Rossz vicc?-csapott az asztalra idegesen Jack.-Valaki figyel titeket , tudja a címeteket , mindent..Hogy a fenébe csinálta ezt a képet is?-kiabált.
-Nem tudom...
Ekkor Bridgetnek megszólalt a telefonja , mindannyian oda kaptuk a fejünket.
-Zayn , hogy menjek át...Jössz ?
-Nem.Haza megyek.Jössz?-fordultam Jackhez.
-Később.Dolgom van még...nézd nem lenne jó ötlet egyedül haza menned.
-Nem lesz semmi...minden oké.-mosolyodtam el , de nagyon féltem.

Haza érve rögtön felszaladtam a szobába amint bezártam az ajtót.Felvettem a pizsim és bebújtam az ágyba.már majdnem elaludtam amikor szólt a telefonom.
-Szia.-szóltam bele boldogan .
-Nem jöttél .-hallottam Niall csalódott hangját..
-Neharagudj , nem volt kedvem a hangzavarhoz...Gyere át.-szóltam kedvesen.
-2 perc ott vagyok.-mondta majd letette .Mosolyogva dőltem vissza az ágyba.

Már majdnem megint elaludtam amikor hangokat hallottam lentről.Arra gondoltam , hogy talán tényleg elaludtam és nem vettem észre az idő múlását és itt van Niall.Feltápászkodtam , kimásztam az ágyból , villanyt kapcsoltam és lementem.A lépcsőn lefelé haladva figyelni próbáltam a hangokra .Bementem a konyhába de senki nem volt ott.Az egész földszint sötét volt.A konyhából kiérve az ajtó felé vettem az irányt.Nyitva volt.Fogalmam sem volt , hogy mi folyik itt.Kabátot vettem és kimentem.Mintha az utcán láttam volna némi mozgást.Összehúztam magamon a kabátot szétnéztem és kimentem .A járdán álva nézelődtem de nem láttam semmit.Késő volt már , csendes környéken lakunk így biztonságban léptem ki az útra.De tévedtem .Balra fordítva a fejem erős fény vakíott el , majd erős fájdalmat éreztem.Az utolsó amit láttam Cristof elszánt tekintete a volán mögött.

-Hannah, ébredj már fel!! Hannah!!

-Mi történt?-nyitottam ki hirtelen a szemem és izzadtan ,könnyes szemmel ülltem fel az ágyban.

-Nem tudom , nyugodj meg.Amikor jöttem itt feküdtél..álmodtál valamit .-húzott magához és adott puszit a homlokomra.Lehunytam a szemem .eszembe jutott az álom.

-Ő az Niall , én úgy érzem , hogy ő..-kezdtem sirni  .

-Ki csoda?És mindent elmeséltem neki , kivéve azt a képet Richel , és , hogy találkoztam a ballagáson Cristoffal , hogy most mit álmodtam és , hogy szerintem ő a zaklató.

-Mért nem mondtad el ?Nézd ez csak egy álom Hannah.Felkavart egy kissé Cristof megjelenése és ez az eset is..Lehet , hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz..-próbált nyugtatni.

-De igen..-szipogtam.-Niall pedig letörölte a könnyeim.