LXXIII.rész

Még beszélgettünk egy kicsit, megnéztünk valami nyálas, csajos filmet.

- Szeretnél kicsit egyedül lenni?- tettem fel a  kérdést a barátnőmnek, ő pedig csak egy aprót bólintott, én pedig kimentem a szobából, kicsit rendbe szedtem magam, és elindultam a fiúkhoz gyalog. Csengettem és Harry nyitott ajtót, aki szorosan magához ölelt, nekem pedig kezdett egyre jobban fogyni a levegőm.

- Hazza drágám, én is nagyon szeretlek, de lassan megfulladok-mondtam, már levegő után kapkodva. A válla felett átpillantottam és megláttam a lépcsőn kényelmesen sétálgató Zaynt, aki rám mosolygott, és kiszabadított Göndörke karjai közül, és magához húzott.
-Én csak szerettem volna neki társaságot nyújtani mielőtt...-szólalt meg Harry, de Zayn oldalba bökte, és fájdalmasan felkiáltott, s az említett területhez kapott.
- Mi volt ez?- vontam fel kérdőn a szemöldököm és Zaynre néztem.
Jaj semmi- mosolygott zavartan- Ugye azért engem is szeretsz?- vigyorgott még mindig.
- Téged mindennél jobban- húztam közelebb, és megcsókoltam- Egyébként... Niall hol van? Beszélhetek vele?
- A szobájában van- bámulta a földet, gondoltam már tudja, hogy mi történt.
- Ha nem gond, akkor felmegyek hozzá- indultam el az emeletre és benyitottam a fiú szobájába.
- Szia Bridget- mosolygott rám kedvesen, én pedig visszaköszöntem. Sóhajtottam, majd belekezdtem.
- Beszélni szeretnék veled.  Amit csináltál az...- itt félbeszakította a mondandómat.
- Tudom. ne is folytasd. Meg szeretném majd keresni Hannaht- de én tiltakoztam.
- Ne tedd. Ha akar, majd keres ő. Egyébként is mindegy, ezt már lehetetlen helyrehozni- ő pedig helyeslően bólintott.
Egy órát töltöttem a srácoknál,  utána pedig  bementem az étterembe, ahol most nagyon sokan voltak. Jack intett egyet, épp a bejáratnál állt és nézelődött, én pedig bementem a konyhára.
- Ciao- köszönt Lorenzo- kérsz pizzát? Most vettem ki, még friss.
- Nagyon köszönöm, éhes vagyok már- vettem el egy szeletet.
- És mi szél hozott erre?
- A barátnőm kicsit maga alatt van, és egyedül hagytam gondolkodni. Minden összejött neki, és nem tudom mit kezdjek vele- temettem idegesen a szemembe az arcom. Kotorászott egy kicsit a zsebében, majd odadobott egy kulcsot.
-Ez mi?- kérdeztem.
- Van egy nyaralóm Riminiben. Mondtad, hogy szeretnéd megnézni Olaszországot, és a barátnődnek is jó tenne egy kis kiruccanás.
- Köszönöm szépen- adtam neki egy puszit majd elmentem haza.
- Hannah- nyitottam be a szobájába boldogan.
- Mondjad- válaszolt, már kevésbé vidáman.
- Szedd össze a cuccaidat, mert a hétvégére elutazunk Olaszországba!
- Ezt hogy intézted el ilyen gyorsan?- lepődött meg.
- Vannak kapcsolataim- ült ki az arcomra a győztesek vigyora- Lorenzo felajánlotta. Elviszlek innen, tartunk egy csajos hétvégét.

- Köszönöm szépen- ölelt magához.
- Holnap indulunk, úgyhogy én már elkezdek pakolni- léptem ki a szobájából.
Másnap reggel korán keltünk, mert a gépünk reggel 7-kor indult
- Mehetünk?- nyitottam be a barátőm szobájába.
- Persze- most az egyszer mosolyogva, és elindultunk taxival  a reptérre.
.
Az út nem volt olyan hosszú, egy kicsit kevesebb mint 3 óra után már Rómában értünk földet. Felvettük a csomagjainkat, és elindultunk Riminibe.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk Velencébe várost nézni, és este meg pihennénk.
Az egész napot Velencében töltöttük, megnéztünk mindent, ami ott lehet, és persze a gondolázást sem hagyhattuk ki. Kellően fáradtan dőltünk le a nyaralóban, ami egyszerű volt, de mégis ízlésesen volt berendezve. Viszont egy valami végig ott motoszkált az agyamban. Hannah még mindig nem tudja mi történt velem, mialatt ő Egyiptomban volt, és nem tudom, elmondjam-e neki, vagy sem. Végülis ő a legjobb barátnőm, neki elmondhatok bármit.
Este kiültünk a teraszra, és élveztünk a kellemes, esti, kissé hideg szellőt, de nem fáztunk. Sokat nevettünk és beszélgettünk, és örültem, hogy kicsit el tudtam vonni a figyelmét az utóbbi időben történtekről. Úgy döntöttem, hogy végül elmesélem neki a dolgokat.
- Hannah..van itt még valami, amiről szeretném, ha esne szó, mert te vagy a legjobb barátnőm..
- Van még valami? - forgatta a szemét, de elröhögte magát.
- Nem, ez nem...ez velem kapcsolatos.
- Igen? - vonta fel kérdőn a szemöldökét, én pedig megpróbáltam összeszedni a gondolataimat.