LXXI.rész

LXXI.rész

Másnap magamhoz képest korán keltem. Miután erőt vettem magamon, kikászálódtam az ágyból, és a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy letusoljak. Negyed óráig csak álltam a zuhany alatt, és élveztem, ahogy a meleg víz kellemesen égeti a bőröm. Felöltöztem, és óvatosan kilépkedtem a folyosóra a szobámból, mert még mindenki aludt. Hirtelen a gyomrom korgására lettem figyelmes. Mialatt a konyhában feltettem főni magamnak egy kávét, bepillantottam a a hűtőbe, ahol mindössze egy vaj és két tej árválkodott Sóhajtottam, és mivel nem volt kedvem elmenni bevásárolni, úgy döntöttem, lemegyek az étterembe, és választok valami reggelinek valót.

Az étteremben a megszokott nyüzsgéssel és zajjal ellentétben most kellemes csend telepedett a helyiségre. A reggeli órákban csak néhány vendég iszogatta a reggeli kávéját vagy fogyasztotta el a reggelijét, a pult mögött is csak egy fiatal alkalmazott végezte a dolgát. Hirtelen hátulról valaki megbökte a vállam. Megpördültem és egy eddig sohasem látott emberrel találtam szembe magam.

- Szia, te is itt dolgozol?- szegezte nekem a kérdést, és a kiejtéséből leszűrtem, hogy valószínű nem idevalósi, külföldi lehet.

- Ööö, nem csak ismerem a tulajt- válaszoltam.

- És ő itt van most?- vonta fel kérdőn a szemöldökét.

- Nem, később jön, de ne menj el, megmutatok neked mindent- ajánlottam fel.

- Ó, köszönöm, az nagy segítség lenne- mosolygott.

- Mit fogsz itt csinálni? - próbáltam fenn tartani a beszélgetést, mert nem szeretem a kínos csöndet.

- A konyhán fogok dolgozni. Egyébként még be sem mutatkoztam, Lorenzo Di Vaio vagyok- mutatkozott be, kezét felém nyújtva, nekem pedig tátva maradt a szám.

- Olasz vagy? - kérdeztem, mire ő elnevette magát- Bridget Gilbert a nevem.

- Igen, egy éve sincs, hogy itt lakok- mondta,nekem pedig eszembe jutott, hogy még mindig nem mutattam meg neki a konyhát.

- Értem- bólintottam- gyere, akkor most már tényleg megmutatom, hol fogsz dolgozni- majd követett az említett helyre.

- Egyébként miért lepett meg annyira a származásom? - fordult felém.

- Nagyon szeretem az országot és mindig is érdekeltek az emberek is. Önszántamból megtanultam  a nyelvet ia, de biztos vagyok benne, hogy hozzád képest a tudásom semmi- röhögtem fel.

Nagyon sokat beszélgettünk délelőtt, észre sem vettem, hogy elrepült az idő, nagyon megkedveltem ezt a srácot, akiről nem gondoltam volna, hogy már 28 éves, és menyasszonya van. Mikor kezdődött a munkaideje, elmentem haza.

Otthon az ajtón belépve Richbe botlottam, akin látszott, hogy mondania kell valamit, és segélykérően nézett rám.
- Mi történt? - szaladt fel az egekig a szemöldököm.
- Valamit tudnod kell, minden elmesélek, csak üljünk le- mutatott a konyha felé.
- Szóval- kezdett bele a mondandójába- van valami amiről tudnod kell, és kérdezni szeretnék ezzel kapcsolatban-én pedig figyelmesen hallgattam- Niall megcsalta Hannaht- bökte ki végül, én pedig a szám elé kaptam a kezem.
- És mégis kivel, mikor? - szólaltam meg végül
- Daisyvel, és nem olyan rég...- kezdett kutakodni az emlékeiben- Annyira örülök, hogy elmondhattam. Szerinted mondjam el neki is?
- Persze- fordítottam a tekintetemet a plafon felé-tudnia kell róla, majd felálltam és otthagytam, és felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyamra, és bekapcsoltam a laptopomat. Épp egy film kellős közepén voltam, amikor megcsörrent a telefonom, és drága barátnőm neve villogott a képernyőn. Sejtettem, miért hívhat. Kissé szomorkásan fogadtam a hívását, majd a fülemhez emeltem a készüléket. Épp szólásra nyitottam a számat, de megelőzött.
- Hazamegyek.