LXXV.rész

LXXV.rész

A fiúknak próbára kellett menniük, úgyhogy én is eljöttem tőlük. A nyár ellenére igencsak hűvös szél fújt, én 

pedig fázósan húztam magamon össze a vékony kardigánomat.  Sietősen haladtam hazafelé, és az ajtóban drága barátnőmbe futottam bele. Meglepetten húztam fel a szemöldökömet, majd odamentem hozzá és megöleltem.

- Szia- köszöntem neki, és ő is ugyanígy tett.

- Beszélhetünk benn? - kérdezte, én pedig bólintottam.

Felmentünk a szobájába, és vártam, amíg elkezdi.
- Megbeszéltük Niallel, barátok maradunk, utána pedig, amíg te a srácoknál voltál, lementem az étterembe, ahol belefutottam a bátyámba, de Richet nem találtam sehol. Jack azt mondta randija van, de körülbelül 10 perc múlva megjelent, lelépett a randiájáról, és..szerelmet vallott nekem- hadarta el.
- És akkor?
- Hát most úgy néz ki együtt...
- Örülök-pusziltam meg- egyébként... feltűnt, hogy mostanában egyre vékonyabb vagy. Fogyózol?
- Nem csak.. keveset eszek, meg folyton hányingerem van- válaszolt.

Feltűnt, hogy nincs nálam a kulcsom, gondoltam otthagytam a fiúknál, úgyhogy felkaptam a cuccaimat, és elindultam a srácok lakásához. Azt hittem, hogy már végeztek, de csak Harryt találtam otthon.
- Szia Hazz, te mit csinálsz?
- Dolgom van, próbára megyek nem sokára. Te?
- Itt hagytam a kulcsomat- nézelődtem körbe a konyhában, de ő odadobta hozzám az említett tárgyat-Köszönöm- mosolyogtam rá hálásan.
- Mit fogsz csinálni két hétig Zayn nélkül? - nézett rám, én pedig elképedve néztem rá, mire ő a szája elé kapta a kezét.
- Hogy mondod?- ráncoltam a homlokomat, mert én erről nem tudtam.
- Zayn elutazik két hétre...New Yorkba- mondta halkan. Én pedig amilyen gyorsan csak lehetett, elviharoztam a házból.
Gyors léptekkel haladtam az utcán. Szerettem volna minél hamarabb távolabb tudni magam attól a háztól. Nehezen, de próbáltam visszatartani az előtörni akaró könnyeimet. De nem szomorú voltam, hanem borzasztóan dühös. Haragudtam rá, mert nem mondta el, és a barátjától kell megtudnom. Harry írt egy SMS-t, amiben az állt, hogy sajnálja, és nem akart megbántani. Visszaírtam, hogy nem haragszom rá, és legalább megtudtam a dolgot. Drága barátnőm nem volt otthon, úgyhogy utam az étterembe vezetett. - Szia Bridget- köszönt vidáman Lorenzo, de amint meglátta, hogy én kevésbé vagyok jókedvű, lefagyott a mosoly az arcáról- mi történt? Leültem, majd erőt vettem magamon, és belekezdtem. - A barátom, Zayn, elhallgatta előlem, hogy két hétre elutazik New Yorkba. Mindenki tudott róla, csak én nem, és az egyik barátjától kellett megtudnom, akinek eljárt a szája. Nem tudom, hogy miért tette- temettem a tenyerembe az arcom, és kitört belőlem a zokogás. Lorenzo végig csendben hallgatott, megölelt. Jólesett, hogy nem szólt egy szót sem, csak udvariasan végighallgatott. - Ugyan már, egy ilyen szép lánynak mint te, nem szabadna szomorkodnia- emelte fel a fejemet az államnál fogva. Egyre közeledett felém, majd megcsókolt. Én pedig hagytam neki, és viszonoztam.

- Ne haragudj...- szólalt meg utána- Én tényleg...mind a kettőnknek van párja, ez nem volt helyes... - Nincs semmi baj- ráztam meg a fejem-elfelejtjük, és meg sem történtnek vesszük, oké? -néztem rá, ő pedig bólintott. Úgy döntöttem jobb, ha hazamegyek. Ha eddig nem sírtam volna még jobban, most már biztos voltam benne hogy igen. A gyomrom borsóméretűre zsugorodott, ahogy a történtekre gondoltam, és tényleg reménykedtem benne, hogy otthon lesz kivel megbeszélnem mindent...