LXXVII.rész

LXXVII.RÉSZ

- Hát..-kezdtem idegesen- Úgy volt, hogy miután megtudtam, hogy Zayn elutazik, nagyon ideges voltam,de te nem voltál itthon, és nem tudtam kihez fordulni, ezért bementem az étterembe, és csak őt találtam ott. Megkérdezte mi baj, én pedig elmeséltem neki mindent. Végighallgatott, megvigasztalt, és valahogy megtörtént. Nem számít egyikünknek sem, elfelejtjük, megbeszéltük- fejeztem be.

- Hát, értem. De miért nem mondtad el?- kérdezte barátnőm.

- Nem tudom, úgy voltam vele, hogy erről amúgy sem akarok beszélni. Na de mindegy, már tudod. Bár nem így akartam, hogy megtudd- nevettem fel kínosan.

- Mindegy. Nyugi, minden rendben lesz- ölelt meg, én pedig csak sóhajtottam.

*****

Másnap reggel fáradtan és nem túl kipihenten ébredtem, ugyanis éjszaka semmit sem aludtam, a tegnapi nap történései jártak folyamatosan a fejemben és kattogott az agyam, és már hajnalodott, mire sikerült álomba szenderülnöm.

Lementem a többiekhez, akik még akkor fogyasztották el a reggelijüket. Köszöntem nekik, és én is csatlakoztam hozzájuk.
Unottan bámultam a laptopom képernyőjét, és próbáltam lekötni magam valamivel, amikor megcsörrent a telefonom, és Harry neve villogott a képernyőn. Kicsit meglepődtem, ő nagyon ritkán keres, csak akkor ha nagyon fontos.
- Igen?- szóltam bele.
- Szia Bri, beszélhetnénk?
- Mondjad.
- Úgy értem személyesen- hangja nagyon komoly volt.
- Ja persze- bólintottam- Hol?
- Egy fél óra múlva a parkban- mondta, én pedig beleegyeztem, és letettem. A tükörbe néztem, és szörnyen megijedtem. Mintha nem is egy ember nézett volna vissza rám. A hajam kócos volt és rendezetlen, szénakazalként állt a fejemen, a szemem alatt óriási, sötét, lila karikák húzódtak, a bőröm pedig nyúzott volt és élettelen. Rögtön a fürdőszoba felé vettem az irányt, és embert varázsoltam magamból, plusz feldobtam egy laza sminket, majd felöltöztem. Egy magas derekú farmert vettem fel, fehér, egyszerű pólót, a hajamat pedig felköltöttem, és elköszöntem a többiektől.
Már egy legalább 20 perce várakoztam göndör barátomra, aki még sehol sem volt. Oldalra pillantottam és Zaynt láttam meg, felém közeledett.
- Szia- túrt a hajába idegesen, én meg csak felvont szemöldökkel bámultam rá- az igazság az, hogy én szerettem volna veled találkozni, hogy megbeszéljük a tegnap történteket.
- Hallgatlak.
- Szerettem volna elmondani, de nem volt időm és lehetőségem, akkor pedig nem tudtam hogyan tegyem- magyarázkodott, de én továbbra sem szóltam egy szót sem- Megoldható lett volna, hogy jössz, de a saját érdekedben nem akartam, hogy velem gyere...
- Honnan szedted ezt a sablonszöveget?- motyogtam magam elé meredve.
- Megengeded, hogy befejezzem? -vonta fel a szemöldökét, én pedig bólintottam.

- De Harry rábeszélt, hogy vigyelek magammal, mert még úgyis megoldható lett volna.

- Oké- bólintottam.

-Ennyi?

- Igen. Mit vársz még?

- Nem örülsz?

- Talán - fontam keresztbe a karomat a mellkasom előtt, és hátat fordítottam neki, és közben vigyorogtam mint a vadalma.

- Bridget, ismerlek, és nem vágsz át. Tudom, hogy rohadtul örülsz neki, csak makacs vagy, és nem mutatod ki, s még mindig a sértődöttet játszod- mondta, én pedig megfordultam, és szorosan magamhoz ölelt, ő pedig egy finom puszit adott a nyakamra.

- Holnap korán indul a gép, mert 8 órás az út. Elétek megyek, 7-re- vázolta a fel a dolgokat. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán hazakísért.

Az egész délutánt pakolással töltöttem, és mivel két hétre megyünk, majdnem az egész szobámat belepakoltam a bőröndbe. Ennek eredményeképp nagy nehézségek árán, de sikerült levinnem a hatalmas bőröndömet az előszobába.

*****
Másnap reggel már fél hatkor talpon voltam, hogy elkészüljek időben. Felöltöztem, bedobáltam még néhány dolgot, plusz magamhoz vettem egy pulcsit, ha netán fáznék a repülőn. A fiúk, a barátnőm és a bátyja felajánlották, hogy kikísérnek minket a reptérre.
- Azért védekezzetek- motyogta Harry a fülembe, kissé hangosan, úgy, hogy a többiek is hallják, akik hangosan felnevettek. Én csak röhögve fejbe vágtam.
- Vigyázz magadra, és ne csinálj semmi hülyeséget. Két hét múlva jövök- értem oda Hannahhoz, majd szorosan megöleltem, és elköszöntünk mindenkitől.
A repülőn kényelmesen elhelyezkedtem, és az ablak felé fordítottam a fejem, és a felhőket néztem, amelyek gyönyörű színben pompáztak így reggel.

A hosszú út után fáradtan dőltem le a hotelszobánkba. Egy hatalmas ablak nézett a városra, a háttérben hatalmas felhőkarcolók nyúltak az ég felé. Azt hiszem ilyet még csak a filmekben láttam. Mindehez egy óriási terasz társult. Úgy egyeztünk meg, hogy kicsit relaxálunk, este pedig megnézzük a várost. Mivel itt még csak délelőtt volt. Sikerült teljesen kikapcsolódnom, és teljesen felpörögve indultam el New York belvárosába. Teljesen lenyűgözött ez a város, hihetetlen, mennyivel másabb, mint Európa. Teljesen feldobták az emeletesházak fényei, és megtöltődött a város élettel. Késő estig járkáltunk és szórakoztunk a városban, és természeten készítettünk néhány képet is.

-Annyira elfáradtam- dőltem le a hatalmas franciaágyra a szobánkban.
-Hát még én- mászott fölém- és egy csókot nyomott az ajkaimra- De legalább az egész délutánt veled tölthettem-mosolygott rám.
-Nagyon szeretlek- néztem a szemébe, és ismét egy csókban forrtunk össze. Ujjaimat puha és dús hajába vezettem, ő pedig a számról áttért a nyakamra, és ott kezdett elhalmozni finom puszikkal.
- Ne most...-suttogtam a szájába, majd eltoltam magamtól- Majd később-vigyorogtam rá, felálltam ágyról, és elindultam a fürdőbe, hogy vegyek egy zuhanyt, odafelé még visszanéztem a vállam felett, Zayn még mindig teljesen megsemmisülve nézett rám, majd elröhögte magát.
A zuhanyzóba belépve megnyitottam a csapot, és percekig hagytam, hogy csak égesse a bőrömet a forró víz. Kilépve, a vizes hajamat leengedtem, de nem szárítottam meg, hagytam vizesen a vállamra omlani. Kinyitottam az ajtót és barátommal találtan szembe magam.
-Még van egy befejeztlen ügyünk- morogta a fülembe, és választ sem hagyva száját az enyémre tapasztotta.
- És egy ideig az is marad- nyomtam egy puszit a szájára- menj zuhanyozz le-vigyorogtam.
Amíg Zayn benn állt a zuhany alatt, én a TV-t kapcsolgattam, meg felhívtam Hannaht. Később úgy döntöttem átveszem a pizsimet. Ledobtam magamról az elnyúlt atlétát, és fel akartam venni az alvós pólómat, amikor két erős kar fonódott a derekamra.
-Megjöttem- hallottam a hangját.
-Kész vagy? - kérdeztem tőle úgy, hogy meg sem fordultam.
- Igen, siettem ahogy tudtam- húzta végig mindkét kezét az oldalamon, amitől kirázott a hideg. Kezeit rákulcsolta az enyémre és az ágy felé indult, velem együtt

Másnap reggel felkelve az ablakból kinézve New York reggeli látképével találtam szembe magam. Oldalra pillantottam, ahol Zayn még békésen aludt mellettem. Magamra kaptam a takarómat, és kiültem a teraszra. A telefonomat nyomkodtam, amikor bejövő hívás jött a barátnőmtől. Fogtam a hívást, és a fülemhez emeltem a telefont, de nem Hannah hangját hallottam...