LXXVIII.rész

Reggel hat óra volt amikor felébredtem.Iszonyatosan fájt a fejem már megint. Az utóbbi időben egyre gyakrabban. Kimásztam az ágyból és a tükörhöz sétáltam. Nem tudom , hogy a hajnali gyér fény, vagy a valóságot láttam a tükörben , de borzalmasan néztem ki. Soványnak és sápadtnak láttam magam. Vállat vontam és kisétáltam a szobámból a fáradságra fogtam mindent. Ahogy lefele lépkedtem a lépcsőn éreztem , hogy minden egyes csontomban egyszerre sajdul bele a fájdalom.
-Jézusom Hannah. Walking Dead forgatásra készülsz? Mi a fene van veled?-nézett rám Jack , miközben kávét készített nekem és persze magának.
-Semmi gond, egy kicsit lustább vagyok a megszokottnál mostanában.-öleltem meg a bátyám.-Köszönöm a kávét.
-Akkor sem tetszik ez nekem. El kellene mennünk dokihoz.Amúgy szívesen.
-Nem kell doki. Majd kicsattanok.-vigyorodtam el de persze közel sem ezt éreztem. Az egyetlen dolog amit éreztem az az volt , hogy aludni akarok. Aludni mert fáradt vagyok és mert egyszerűen borzasztó gyenge.A gondolataimból Niall Horan hangja zökkentett ki.
-A fenébe le kéne cserélnem a csengőhangom.-nevettem és elővéve a telefonom felvettem.-Sziiaa!-köszöntem Richnek.
-Szia édes , álmos vagy? Mert ha nem átmennék  hozzád. Mert ma a bátyád dolgozik és remélem fel van ébredve!-mondta kicsit hangosabban remélve , hogy Jack a közelben van és hallja amit mond. Jack nevetett egyet majd a homlokomat megpuszilva indult volna de felvont szemöldökkel nézett rám.
-Te lángolsz.
-Nem érzek füstöt.-vigyorogtam.
-Nem vagy vicces Hannah, pihenj és mond meg a munkakerülő barátodnak hozzon valami gyógyszert.-mondta majd elment , hallottam ahogy az autóval kiáll a ház elől majd elhajt.Én még beszélgettem kicsit Richel majd leraktam , hogy indulhasson.Elindultam vissza az utóbbi időben kedvencemmé vált helyre, az ágyamba de szédülni kezdtem. Megkapaszkodtam a lépcső korlátjában és egy erőt nyújtó "mindjárt ott vagyok" gondolattal magabiztosan indultam el. Amint befeküdtem az ágyba és jól betakaróztam írtam egy smst Richnek , hogy az ajtó nyitva jöjjön fel mert nem akarok felállni. Szegény az utóbbi időben elég sokszor aggódott értem. Szerinte fogytam és valami baj van velem . Amiről én is tudtam.De nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Egyszerű fertőzésre gondoltam amiből kigyógyulok ha kellően sokat fekszem az ágyban és sorozatot nézek , na meg persze néha beveszek valami gyógyszert.
-Jöhetek?-kukucskált be Rich az ajtómon kezében valami gyógyszerekkel , a kedvenc teámmal.
-Igen!- mosolyodtam el rögtön és szorosan magamhoz öleltem.
-Kiöntöd a teád, inkább vedd el aztán ölelkezünk- így elengedtem és úgy tettem ahogy mondta.Minden nap találkozunk de mindig borzalmasan hiányzik. Úgy érzem megtaláltam azt az embert akire szükségem van. Niall és én beszélünk néha , -úgy tudom még mindig jóban van Daisy-vel ami egy cseppet sem zavart. Boldog voltam Richel és nekem ez számított.
Bevettem a gyógyszereket és megittam a teám majd elkezdtünk nézni egy filmet. Richet szorosan átölelve figyeltem a laptomom gyengén világító képernyőét amikor újabb szédülés tört rám. Felültem egy picit abban reménykedve , hogy talán elmúlik. De nem múlt el. Rich a homlokomra tette a kezét.
-Hannah még mindig forró vagy!-válaszolni már nem tudtam Richnek mert minden elsötétült.


                                                                                 
Halk beszélgetésre ébredtem egy fehér, komor szobában. Tudtam , hogy hol vagyok . De elképzelésem sem volt , hogy mit keresek itt. Körülnéztem és Rich meg Jack állt az ágy mellett és amint észrevették , hogy figyelem őket abba hagyták a beszélgetést.
-Mi történt?
-Elájultál, Rich behozott és felhívott engem meg Bridgetet is. Nem tudjuk , hogy mi van veled, az orvosok várják , hogy magadhoz térj,nemsoká megvizsgálnak- közölte Jack.
-Remek..-sóhajtottam.
-Mindjárt jövök , szólok valakinek , hogy felébredtél- mondta Jack majd kiment. Rich leült mellém , megfogta a kezem és perceken át csak nézett engem.
-Ne már. Iszonyatosan ronda lehetek ebben a megvilágításban- nevettem fel erőtlenül.Erre se mondott pillanatokig semmit.
-Szeretlek!-mondta ki a kapcsolatunk során csupán másodszor. Mióta elsőnek közölte az érzéseit nem mondta. Éreztem és igyekezett is azért , hogy érezzem , de nem mondta.
-Én is téged Rich !-mosolyodtam el és  azt vártam , hogy ő is ezt teszi de nem. Csak bámult rám aggodalommal a szemeiben. Eddig nem is aggódtam igazán , de látva , hogy Richet valami nagyon aggasztja valami borzalmas érzés tört rám.



   Két hét telt el azóta , hogy  kórházba kerültem.Ma egy hete engedtek haza mondván , hogy míg a vizsgálatok eredményei nincsenek kész , nincs mit tennünk és azóta semmi súlyosabb nem történt. Étvágyam még mindig nincs , még mindig fáradtnak és erőtlennek érzem magam de nem volt értelme ott maradnom. Vér- , csontvelő mintát vettek , emellett ezernyi vizsgálaton estem át, köztük genetikai vizsgálaton is. Az orvosok titokzatosak voltak , folyamatosan azt hajtogatták , hogy míg ők sem tudnak biztosan nem akarnak megijeszteni. Őszintén szólva pont ez volt ami megijesztett. Bridget egy nappal ért haza azelőtt , hogy haza engedtek .Azóta ő is és a fiúk is folyamatosan velem vannak. Beleértve benne Niallt és a többieket is. És bár nem mondják , aggódnak. Én meg iszonyatosan féltem. Fogalmam sem volt , hogy mégis mi a fene lehet velem. Az elmúlt két hétben Rich szinte egy percre sem hagyott magamra. Lesi minden mondatom és szinte már görcsösen segíteni akar mindenben. Értékeltem amit értem tesz de egy kicsit zavart , hogy úgy bánik velem mintha beteg lennék.a baj az , hogy talán tényleg az vagyok de nem akartam arra gondolni , hogy talán mégis valami komoly dolog történik.

    -Szóval milyen volt New York?-kérdeztem a barátnőm miközben sétáltunk egyet a közeli parkban. Majdnem egy egész teljes napjába telt kiszednie a házból.
-Jó volt , de aggódtam érted.-nézett rám komolyan.
-Még itt vagyok.-nevettem.-Nincs semmi, jól vagyok és jól leszek. És meglátod majd , hogy amint meglesznek az eredmények lejár ez az egész és végre minden megy tovább a régi kerékvágásban. Amint ezt kimondtam a telefonom megcsörrent és amikor elővettem a bőrdzsekim zsebéből az orvosom nevét láttam meg a kijelzőn. A lábam a földbe gyökerezett és pillanatokig csak bámultam a telefonom képernyőjét míg végre felvettem.
-Igen?-szólaltam bele remegő hangon.
-Hannah Benson?-halottam meg az orvos hangját a vonal másik végén.
-Igen , én vagyok-mondtam most már kicsit határozottabban.
-Megvannak az eredmények szeretném ha bejönne és elbeszélgetnénk kicsit.
-Rendben de valami gond van?-ijedtem meg azonnal.
-Mindent elmondunk amint itt lesz.
-Értem akkor máris ott vagyok.-mondtam majd letettem a telefont. Bridget valószínű mindent hallott és egyszerűen nem volt erőm rá nézni. Baj van. Tudtam és ő is tudta.


Négyen mentünk be a kórházba.Én , Rich , Jack és Bridget. Csupán ketten mehettünk be az orvoshoz. Én és még valaki. Ami nem volt fair mert egy esetleges probléma esetén mindegyikőjükre szükségem lett volna. Rájuk néztem majd megakadt a tekintetem Bridgeten. A fiúk mindketten megértően bólogattak. Tudták , hogy Bridgettel szeretnék bemenni. Jack szorosan magához ölelt . Rich megragadta a tarkóm és lágyan megcsókolt, majd a homlokát az enyémnek nyomva elmosolyodott.
-Minden rendben lesz Hannahbana!Ezután megfogtam Bridget kezét és megszorítottam , biztatóan rám mosolygott és bementünk. Leültünk a dokival szembeni székekre és vártunk.

-Nos Hannah.Nincsennek jó híreim.Krónikus mieloid leukémiát diagnosztizáltunk. -ennél  mondatnál kezdtek folyni a könnyeim de egy szót sem szóltam- A betegség oka genetikai, öröklődik. Egyszerűen elmondva a betegség azt jelenti , hogy olyan sejtek kezdenek osztódni , amelyek a fehérvérsejtek képződésének egyik "vonalához" . a meloid vonalhoz kapcsolódnak. A csontvelő éretlen mieloid sejtjeiből származó fehérvérsejtek túlszaporodása a krónikus mileoid leukémia.Ez a betegség gyógyítható de 3 fázisból áll , az első fázis általában tünetmentes. Az Ön betegsége ennél előrehaladottabb. A második fázisban van , de sajnos túl későn lett észre véve így a betegség könnyen tovább léphet a harmadik fázisba amiben viszont ha a CML nem reagál a terápiára a hátra lévő időt már hónapokban kell számolnunk. Egyenlőre nem kemoterépiával vagy csontvelő átültetéssel probálkozunk hanem célzott terápiával. Ez abból áll , hogy ezek a bizonyos készítmények közvetlen a hibás géntermékekre hatnak. Nagyon sajnálom. Mindent megteszünk , hogy helyrehozzuk de készüljön fel a legrosszabbra is. A kezelés lefolyása alatt nem kell végig a kórházban tartózkodnia, de jelenleg itt kell lennie pár napig , míg mindent előkészítünk , vár még magéra néhány vizsgálat , most menjenek haza és szedjen össze mindent amire szüksége lesz.-fejezte be a mondani valóját én meg csak bólintottam egyet és azonnal elhagytam a termet. Bridget rögtön utánam szaladt. Amint kiértem a földre rogytam és csak sírtam. Megállás nélkül.  A többiek körbe álltak , kérdezősködtek de nem tudtam megszólalni. Ott és akkor teljesen összetörtem.