LXXX. rész

Pár hónap telt el azóta , hogy kiderült ,hogy beteg vagyok.  Azóta a srácok azon vannak , hogy jobbá tegyék a napjaimat ami valamilyen szinten sikerül is. Ami engem illet elfogadtam a sorsom. Felkészültem a legroszabbra is. Ami jelenleg foglalkoztat , hogy addig éljek amíg csak lehet és minél több időt töltsek azokkal akiket szeretek. Igyekszem jókedvűnek lenni , mert nem szeretném , hogy Bridgeték összetörve lássanak , ők meg pont így vannak velem. Nem mutatják de tudom , hogy hogyan éreznek. Most már egyre többször érzem magam rosszul, mindig gyengének érzem magam de az tartja bennem a erőt , hogy ők vannak nekem.

Kora reggel ébredtem Rich oldalán. Felültem az ágy szélére és mosolyogva néztem a mellettem fekvő Richet. Könnyek szöktek a szemembe ami mostanában gyakran előfordul. Rich mocorogni kezdett így gyorsan letöröltem a könnyeimet nehogy meglássa , majd fölé hajolva adtam neki egy puszit. 

-Jó reggelt napsugár!-köszöntött álmosan.

-Szia! Fel kellene kelleni, ma dolgozol. 

-Tudom , tudom! - nyújtózott, majd kipattant az ágyból. Én lementem , hogy kávét csináljak neki. Elindítottam a gépet majd bevettem a reggeli gyógyszereimet amikor kopogott valaki. Az ajtóhoz siettem és egy elég nagy meglepetés fogadott az ajtó túl oldalán. Niall állt velem szemben és a többiek. Az utóbbi hónapokban keveset találkoztam velük. Mind elfoglaltak voltunk. 

-Hannahbana!-ölelt szorosan magához Loui .

-Sziasztok! Gyertek be! - engedtem utat nekik majd mindegyikőjüket megöleltem. Leültünk a nappaliba és hírtelen kínos csend lepte be a helységet.

-Khm..-köszörülte meg a torkát Zayn.-Szólok Bridgnek , hogy itt vagyunk. Mi bólintottunk. Egy kis gondolkodás után én törtem meg a csendet.

-Hónapok óta tudjuk már srácok..Lehetne , hogy nem néztek rám ennyire sajnálkozva?-néztem körbe.- Inkább meséljetek..Mi újság? 

-Nehéz arról beszélni , hogy mi újság Hannah. Ez...ez..-csuklott el Harry hangja.- annyira nem fair.  

-Tudom , de egy dologra rájöttem az elmúlt hónapokban. Hogy, minden időmet ki kell használnom. Szóval legyen elég abból , hogy ülünk és szomorkodunk. Szeretlek titeket srácok. Örülök , hogy van időnk együtt lenni most, úgyhogy töltsük jól oké?-mosolyogtam körbe . Mind visszamosolyogtak rám és bólintottak. Attól kezdve szó sem esett a betegségemről. Egymás szavába vágva beszélgettünk , meséltünk egymásnak lényegtelen dolgokról de számomra megnyugtató volt. Időközben lejöttek Bridgeték is , nem sokkal később Rich is megérkezett. 

-Sziasztok!-biccentett a többieknek.- A bátyád még alszik , nem költöttem fel tegnap sokáig dolgozott..

-Jól tetted. Had pihenjen. -mosolyogtam rá.- Mész?-néztem rá szomorúan. Tudtam , hogy csak dolgozni de minden nélküle töltött pillanat fizikai fájdalmat okozott. 

-Igen. Vigyázz magadra! Ha van kedved később sétálj be. Kell a levegő!- csókolt meg röviden , tekintettel a többiekre. Óvatosan Niallre nézett majd vissza rám. -Szeretlek.-suttogta.-

Én is téged! - mosolygott majd elment.

Pár óra múlva a fiuk indulni készültek.Egy kivételével . Ugyanis Niall maradt. Beszélgetni szeretett volna kettesben.

-Találkozunk hamarosan Hannah!-öleltek meg majd elmentek.

-Nos, miről szeretnél beszélgetni Niall? -ültem le vele szemben a kanapéra.

-Arról , hogy hogyan érzed magad...igazából..-mosolyodott el félénken.

-Jól!-erre ő felnevetett.-Nem Niall tényleg jól. Megbékéltem ezzel az egésszel. Bármi történjen most már elfogadom. Hisz itt van nekem a bátyám, Bridget meg Rich. És ti is!-mosolyogtam rá.-És ez boldoggá tesz. Tény , hogy hosszabb ideig szerettem volna élvezni a társaságotokat de ez így alakult..-nevettem fel.-Csak azt szeretném , hogy ne sajnáljon senki. Normális életet szeretnék élni amíg csak lehet.

Niall hosszú percekig csak nézett rám, végül megszólalt.

-Örülök, hogy pozitívan állsz hozzá. A sors kegyetlen. Pont téged Hannah...pont téged.-nevetett fel keserűen.-Csak tudni akartam , hogy vagy lelkiekben.

-Jól!-jelentettem ki határozottan. 

-És Hannah..Tudd , hogy minden esetben számíthatsz rám. És amíg lehet itt vagyok, vagyunk melletted!

-Tudom Niall, köszönöm! Mi a helyzet Daisyvel?

-Öhm minden oké. Megvagyunk.-vonta meg a vállát.-Richel úgy látom minden tökéletes. Örülök, hogy vigyáz rád.

Nem válaszoltam csak elmosolyodtam.

-Na jó. Én megyek.-állt fel én meg kikísértem az ajtóhoz.

-Tudod Hannah, az borzasztóan fáj , hogy kétszer kell elveszítenem téged.-nézett rám csillogó szemekkel.

-Köszönök mindent Niall!-mosolyogtam rá majd megöleltem.

Később felöltöztem és bementem Richez az étterembe.

-Hey!-hajoltam át a pulton és adtam egy puszit neki.

-Szia szépségem!-mosolygott rám kedvesen.

-Oh nocsak. Milyen boldog valaki. Mégis rámászol más pasijára-hallottam meg Daisy rikácsoló hangját a hátamban.
-Mit keresel itt? -ugrott elém Rich.
-A kis barátnőd ma kettesben beszélgetett az ÉN barátommal!
-Te nem vagy normális Daisy!Niallel barátok vagyunk!-csattantam fel idegesen.
-Óh persze! Átvered őt, majd összejössz Richel de azért igényt tartasz rá is!Kihasználsz mindenkit! Sajnáltatod magad mert beteg vagy, mindenkit magadnak akarsz! Azért mert nemsokára meghalsz nem kell , hogy körülötted forogjon a világ!-ordította.

-Nem szégyelled magad?! Ebből elég! Takarodj innen meg ne lássalak itt még egyszer!-kiáltott rá Rich idegesen. Mondani szerettem volna valamit de abban a pillanatban nem bírtam a lábamon állni.

-Felidegesítette magát , valószínű emiatt lett rosszul . - hallottam egy ismerős hangot.-Felébredt.
-Hannah, hogy érzi magát?-kérdezte az orvosom.Kórházban voltam. Újra.
-Öhm...tűrhetően..-ültem fentebb az ágyban.
-Hannah nézze..az ön állapotában kerülni kell minden olyan tényezőt...jelen esetben személyt..-húzta el a száját.- ami felizgathatja...Most nem kell benn maradnia, nem sokára haza mehet de vigyázzon magára!-mosolygott rám majd kiment.Rich leült mellém és megfogta a kezem.
-Megijedtem Hannah!-nézett rám könnyes szemmel.
-Szeretlek! Minden oké..csak amiket mondott. Niall csak aggódott. Arról beszéltünk , hogy hogyan dolgozom fel ezt az egészet..Semmi másról. Mond Rich ez téged is zavar?
-Dehogy Hannah! Elfogadom , hogy Niall része az életednek és egy szavát se vedd komolyan Diasynek. Ha nem lány lett volna biztos , hogy megütöm!-szorította meg a kezem idegesen én meg felnevettem.

Nemsokára elindultunk haza Richel. Alig vártam, hogy otthon beszélhessek Bridgettel. De amikor haza értünk sem Bridget , sem Jack otthon nem volt otthon. Helyettük rengeteg gyertya és rózsa fogadott. Tátott szájjal néztem körbe és amin még jobban meglepődtem az az volt, hogy amikor vissza fordultam Richhez letérdelve pillantottam meg.Kezében egy gyönyörű gyűrű. Könnyes szemmel nézett rám én meg megszólalni sem tudtam.
-Hannah Benson, leszel a feleségem?-kérdezte én meg sírni kezdtem.
-Rich...Nem gondolhatod komolyan..Én..-zokogtam.
-Tudom mire gondolsz Hannah. De nem érdekel meddig leszel a feleségem.De azt akarom , hogy úgy töltsd a hátra lévő időt, hogy a férjed vagyok. Nagyon szeretlek Hannah! Nos?-mosolyodott el. Abban a pillanatban úgy éreztem , hogy ennél jobban nem lehet jobban szeretni valakit.Elakart venni. Midentől függetlenül.
-IGEN!!-sikítottam, ő meg felállt , felkapott a levegőbe és úgy ölelt magához.
Azt kívántam bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat.