LXXXI.rész

A késő reggeli órákban egyedül tartottam haza a fiúk lakásától. Ma náluk aludtam, ugyanis Rich megkért hogy tegyem teljesem szabaddá estére kettejüknek a lakást. Halkan közlekedtem a földszinten, gondolván hogy Hannah még alszik, de meglepetésemre határozott léptekkel és hatalmas vigyorral az arcán tartott felém és a nyakamba ugrott. Én csak mosolyogva megöleltem aztán egyből meg is értettem örömének okát. Ujján egy gyönyörű eljegyzési gyűrű díszelgett. 

-Rich megkérte a kezem!-ujjongott és mintha egy örömkönny is kicsordult volna a szeme sarkából.

-Úristen, gratulálok!- és egy adtam neki egy puszit. Ezt meg kell ünnepelnünk! Már szólok is a többieknek-vettem elő a telefonomat, és dobtam mindenkinek egy SMS-t. 

Csak a szűk baráti körünket hívtam meg, hiszen sosem voltunk igazán nagyon társasági emberek, és tényleg ők azok akik számítanak. Estére már el is készítettem mindent.Még így augusztusban is tombolt a meleg még este is, így inkább a kis kertünkben gyűltünk össze és ott beszélgettünk. Habár Hannah betegsége mindannyiunkban hagyott minden alkalommal némi keserűséget maga után, ilyen alkalmakkor igyekeztünk ezt figyelmen kívül hagyni. Lorenzo sütött nekünk igazi olasz pizzákat. Egyébként is imádom, amit ő készít de számomra ma sokkal hízelgőbbnek tűntek.

-Aztán majd óvatosan az asszonnyal, minden más lesz ha majd összeházasodtok-nevetett az olasz, miközben kihozott egy újabb pizzát, hisz körünkben ő volt az akinek már ebben volt tapasztalata. Nyilván viccnek szánta. 

- Én nem hiszek ebben a dologban- mondta Rich majd magához ölelte újdonsült menyasszonyát. Bridget, jól látom, hogy az ott kóla a kezedben. Hol marad az alkohol?- nevetett.

- Nem gondolom, hogy ennek az estének a piálásról kell szólnia- válaszoltam és mindenki furcsán pillantott rám. Tőlem nem ezt szokták meg, Hannah felvont szemöldökkel nézett rám, szinte már gyanakvó volt. A mellettem ülő barátom, Zayn sejthette, hogy mi van de ő is eléggé el volt képedve. Én kezdtem kínosan érezni magam ettől a sok pillantástól, és a lobogó tüzet kezdtem el bámulni. 

A fiúk késő este mentek haza, mi is fáradtak voltunk már. Szinte bedőltem az ágyba és úgy éreztem én innen másnap délig nem is kelek fel. Hajnaltájban erős rosszullét tört rám. Ránéztem az órámra, még csak háromnegyed öt volt. Úgy éreztem azonnal ki kell innen kelnem. Forgott velem az egész szoba. Miután valamennyire megtaláltam az egyensúlyom, kibotorkáltam a mosdóba, és ott már az eddigi hányingeremet sem tudtam visszatartani. Kicsit összeszedtem magam, és visszamentem aludni, bár ezek után nem igazán sikerült. Másnap kócosan, kábán baktattam le a konyhába. Betettem magamnak főni egy kávét, de amikor elkészült és töltöttem magamnak, alig bírtam ránézni, ismét felkavarta a gyomrom, ezért csak álmosan ültem az asztalnál kezemben a kávémmal.

- Minden rendben? Hajnalban nem úgy tűnt- kérdezte barátnőm aki éppen a reggeli gyógyszereit vette be.

-Persze- néztem rá- csak megártott tegnap a sok pizza. Viszont- tértem a lényegre-ma leszervezzük az esküvődet. Legalábbis sok mindent terveztem mára.

-Bridg ez nagyon édes tőled de ha ilyen állapotban vagy, ne induljunk el...-aggódott.

-Ugyan, jól vagyok- legyintettem. Nem bírtam állni barátnőm aggódó tekintetét, és inkább felálltam és visszamentem a szobámba.

-Van egy ismerősöm, aki rendezvényszervező és nagyon szép esküvőket szokott csinálni-mondtam, miközben egy étterem felé sétáltunk

- Gyönyörű munkái vannak, imádni fogod. Természetesen nem csak itt tarthatod, bárhol máshol leszervezi.

-Sziasztok, gyertek be- köszöntött minket Hayden, a szervező, majd beljebb invitált, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Miután megegyeztünk a helyszín koncepciójában, elénk rakott néhány képet. Barátnőm részletesen leírta elképzeléseit.Kültéri esküvőben egyeztünk meg, egy tónál fogjuk tartani. Igazán szolid színeket választott, inkább a drappfehér és hasonló árnyalatok domináltam. Miután megegyeztünk a helyszínben és az árban majd elindultunk a belváros felé. 

- Hannah, nekem hatalmas megtiszteltetés hogy felkértél engem a koszorúslányodnak és a tanúdnak is-fordultam felé-ezért szeretném megköszönni ezt azzal, hogy te választhatod ki a ruhámat. Hiszen ez a te nagy napod, és nem szeretnék önző lenni, hogy magamnak választok. Na meg persze bízom az ízlésedben is- nevettem el magam.

-Olyan édes vagy Bridg- ölelt meg. Több ruhaboltot is végigjártunk, több ruhát is felpróbáltam de valahogy egyik sem lett az igazi. Fáradtan mentünk be az utolsó boltba is, és már minden reményünk szertefoszlott, hogy mi találunk egy nekünk tetsző ruhát. Kicsit kétkedve próbáltam fel már én is az utolsó darabot. Megmondom őszintén, nem bíztam abban, hogy ez jó lesz, mégis én és Hannah is egyből beleszeretett ebbe, amikor felpróbáltam Egy gyönyörű, fényes, selyem anyagú pánt nélküli  nude színű ruhát választottunk, amelynek a szoknya része egészen földig ért és egy egyáltalán nem kihívó felvágás volt rajta. Még elintéztünk néhány apróságot, rendeltünk csokrot, elkészítettük a meghívókat és ehhez hasonló dolgokkal foglalkoztunk, majd hazamentünk.

-Holnapra gondoltam a menyasszonyi ruhát- mondtam mikor már hazaértünk-Hisz arra nem elég egy fél nap.

-Rendben, akkor én most átmegyek Richhez-lépett ki az ajtón barátnőm, én pedig egyedül maradtam. Bekapcsoltam a laptopomat hogy folytathassam a kedvenc sorozatomat, készítettem magamnak egy bögre forró teát- magam sem tudom miért, de a melegben most ez esett jól, és nem kívántam mást annak ellenére hogy soha nem tartozott a kedvenceim közé. Vittem be magamnak egy kis nasit is, majd elhelyezkedtem az ágyamon. Már be is esteledett, mire az évad végére értem, amikor ismét egy szörnyű rosszullét tört rám. Fájt a hasam, zúgott a fejem, és mindent homályosnak láttam. Próbáltam megállni a lábamon, de ez csak rosszabb lett. Leültem, hátha kicsit rendbe jövök. Ahogy ott ültem, hirtelen összeállt a fejemben a kép és beugrott egy lehetséges ok, hogy miért produkálok ilyen tüneteket. Összeszedtem magam, és elmentem a legközelebbi ügyeletes gyógyszertárba. Vettem egy terhességi tesztet, és miután megbizonyosodtam róla, hogy senki nincs otthon rajtam kívül, elvégeztem és magam sem tudtam hogy aggódjak vagy örüljek az eredmény miatt. Számítottam rá, viszont ez annyira hirtelen és gyorsan jött, hogy elbizonytalanodtam abban, hogy én képes vagyok erre. Egyenlőre titokban akarom tartani az egészet, hiszen még nekem is idő kell ahhoz, hogy befogadhassam ez az információt. Viszont ahogy kiléptem a folyosóra Hannah már ott várt engem, és magyarázatot várt, mert már ő is rájött mindenre.